Tisza Szálló. Mennyi szép emlék és kellemes élmény fűződik több generációra visszamenőleg azoknak a szolnokiaknak és persze az ország bármely szegletéből érkezetteknek, akik a Tisza Szálló és Gyógyfürdő szolgáltatásait vették igénybe. A helyiek jól tudják, ezt a sok ígérgetés ellenére ma már nem tehetik meg. A Szol24 összegezte a legfontosabb tudnivalókat, amiket a szálló és a gyógyfürdői rész kálváriájáról tudni érdemes.
A megyeszékhely képviselő-testülete az 1920-as évek végén bízta meg Becsey Antal okleveles gépészmérnököt, hogy térképezze fel a város új fürdőjétől nem messze levő mélyfúrású kutat a lehetőségek kiaknázása érdekében.
Mindössze pár évnek kellett eltelnie, hogy minden előkészítés és vizsgálat mellett „véglegesen átvétettnek” nyilvánítsák a létesítményt, azaz megnyíljon a látogatók előtt a csodálatos Tisza-parti neobarokk épület a teljes pompájában, ráadásul profi kezek alatt, hiszen a Gellért Szálló tervezői végezték a munkálatokat.
Az 1985-ös Jászkunság című lapban Palágyi Béla ismertetett egy anekdotát: „(…) igényesek voltak ám a műépítészek: amikor a homlokzat elől eltávolították az állványzatot, az egyik tervező mérgesen rászólt a festőre — Mondtam magának, hogy olyan színe legyen, mint a Gellért Szállónak, és ez nem olyan! Mire a szolnoki mester egykedvűen benyúlt a szivarzsebbe és kivette a fővárosi Hotel tenyérnyi faldarabját, melyet pipájával ütött le és a színhez pászította. Árnyalatra olyan volt.”
A XX. század rettenetes körülményei során a szálló kórházként működött, szültek, operáltak itt. Szintén Palágyi írása által tudjuk, ami napjainkban már egész szürreális felhangot kap, hogy az ’50-es években, a Tisza Szálló éttermében dolgozó pincérek akár az igazgatónál is többet kereshettek. Tegyük hozzá, azt se könnyű felfogni 2024-ből, hogy „egy leves, második fogás és sütemény” 3 forint 60 fillérbe került a Kis-Tiszában, míg egy korsó sörért kemény 1 forint 50 fillért kellett kiperkáni.
Ugrunk néhány évtizedet, Szolnok város közgyűlésének összefoglalója 2023-ban Szalay Ferenc regnáló polgármester tollából. „Az egyik legnagyobb közérdeklődésre számot tartó döntés, hogy a Tisza Szállót a jövőben nem lehet munkásszállóként hasznosítani. A döntéssel az elmúlt hónapokban gyakorlatilag munkások elszállásolására használt patinás épület megvédése a célja a testületnek.”
Munkásszáló, akár csak ötlet szintjén? Hogy jutottunk idáig? Tavaly júliusban a Tisza Szállóval, a Hotel Pelikánnal és a Touring Hotellel indítottuk be a nosztalgiavonatot a Szol24-en. A tévhitekkel ellentétben a szálló kínai tulajdonosok által és takaréklángon, de tény, hogy működött, ettől függetlenül azonban messze nem azon a színvonalon és szolgáltatásokkal, mint régen.
A kínai befektetők egyébként 2010-től üzemeltették, Tóta Áron, az új tulajdonosi kör ügyvédje nagyívű elképzelésekről számolt be. Tervezték az épület fejlesztését és megújítását, „felújítják a hotelszobákat, a szociális helyiségeket, illetve a recepció előtti vendégváró teret.”
Ehhez képest 2021-ben már arról írtunk, eladásra kínálják a Tisza Szálló és Gyógyfürdőt az egyik legismertebb ingatlanos weboldalon. A leírás szerint “a szálloda neobarokk stílusban épült, s a belső berendezés is a múltat idézi. A háromcsillagos kategóriába tartozik. Közvetlen összeköttetésben áll a gyógyfürdővel. Összesen 73 főt képes vendégül látni 33 szobával. A szobák vízellátása is a kútból eredő termálvízzel történik. A hévízkutat a Gyógyfürdő előtt fúrták meg, ahol jelenleg egy szobor áll. Egy nagyobb és egy kisebb étteremmel, konyhával, zárt kocsibeállóval, emeleti üzletekkel, reumatológiával, fodrászattal, pedikűr-manikűr üzlettel, cukrászattal, irodákkal, rendezvénytermekkel, és saját mosodával rendelkezik az épület.”
A Szol24 főszerkesztője, Czapkó Dorottya a Klubrádió kérdéseire válaszolva, Józsa Márta műsorában beszélt a város egykori büszkeségéről, amely napjainkban meglehetősen lehangoló látványt nyújt és kívül-belül felújításra szorul.
Mindenesetre tavaly év végén arról a pozitív hírről tudtunk beszámolni, hogy legalább a közkút szolgáltatása helyreállt, ismét folyt a gyógyvíz a kútból. Lapunkat a vezetés úgy tájékoztatta, hogy decembertől újra élvezni lehet a gyógyvíz jótékony hatásait. A felnőttek számára 2600 Ft, a nyugdíjasoknak 2300 Ft volt belépő, míg 20 főtől kezdődően a csoportok számára 2000 Ft/fő jegyárral várták a látogatókat abban a rövid időben.
Az öröm nem tartott sokáig, sőt, jött a fekete leves. Januártól jelentős mértékben megnövekedett a víz- és csatornadíj, mivel azt négyszeresére emelte az állam. Ezt képtelen volt kigazdálkodni az üzemeltető, a közkifolyó vizét elzárták és úgy tűnik, a vízművekkel való tárgyalás sem eredményezett azonnali megoldást. Ugyanígy bezárt a szálloda is.
“Szállodánk és Gyógyfürdőnk átmenetileg 2024.május 31-ig zárva tart! Megértésüket Köszönjük!” – tájékoztatták a lakosságot idén februárban. Szintén a vezetéstől tudtuk meg, hogy tájékoztatták a polgármestert a kialakult helyzetről, aki tudomásul vette azt.
Elhangzott az a mondat, amennyiben hajlandó lenne valaki a szállodát megvenni, akkor azzal készséggel tárgyalnának. A kínai tulajdonosok nyitottak bármilyen tárgyalásra, ahogy eddig is azok voltak, csak nem kereste senki őket.
Annyi biztos, a helyiek olyannyira elégedetlenek, hogy az ígérgetések és a kezdeti reménysugár ellenére ismét bezárt a fürdő és a szálló, hogy a kifolyó környékére helyezett papírokkal mondták el határozott véleményüket. Tegyük hozzá, az átvitt értelemben vett hullámokat a politika és a helyi politikusok egyaránt meglovagolták, így valóban joggal érezhetik azt nem első alkalommal a lakosok, hogy átverték őket.
Szalay Ferenc polgármestert email-ben kerestük meg kérdéseinkkel elsősorban arra vonatkozóan, vannak-e tervek és elképzelések, hogy városi tulajdonba kerüljön az épület. Amennyiben érkezik válasz, frissítjük cikkünket.
Képek: Vajó Levente
